The League of Extraordinary Gentlemen képregény
A képregénybeli korszak ezúttal egy sohasem létezett
viktoriánus éra, a helyszín pedig egy alternatív
Európa, ahol a brit gyarmatbirodalom még nagyobbra nyújtózott,
ahol a ködös Londont még borongósabbá
teszik a roppant gõzgépek, még mocskosabbá
a korunk betongettóit idézõ lakókaszárnyák,
és ahol a számunkra csupán a klasszikus kalandregényekbõl
ismert figurák nem csupán élnek és virulnak,
hanem felsõbb erõk utasításra csapattá
formálódva veszik fel a harcot a gonosz erõivel.
Az alaphelyzet természetesen a klisék kliséje,
és ha erre még rá is lehet játszani: a
történetbõl nem hiányzik a gonosz keleti
hadúr, a világuralomra törõ hatalmak harca,
a titkos, földalatti rejtekhely meg a korlátlan hatalmat
biztosító fantasztikus masina, az elkerülhetetlen
duplacsavar és a finálé, ahol a kalandot grandiózus
légi csata zárja London felett. A League... képregény
pontosan azokhoz az elemekhez nyúl vissza, amelyek a 19. század
kalandregényeit alapmûvekké tették, és
ahonnan amolyan örök forrásként (jó
vagy rossz értelemben egyaránt) két
|
|
marékkal meríthetnek korunk filmrendezõi, forgatókönyv-
és regényírói, meg mindenki, akinek ez
eszébe jut. Ráadásul mindezt egyetlen hatalmas
zárójelbe teszi a kivitelezés, mely a korabeli,
fiúknak szóló füzetes ponyvákat idézi,
a decens szülõknek szóló figyelmeztetésekkel,
groteszk reklámokkal és készségfejlesztõ
játékokkal (személyes kedvencem a „Pingáld
ki Dorian Gray arcképét”-kifestõ).
A League... képregény minden ötletsziporkája
ellenére is erõtlenebb darab, mint a V for Vendetta
vagy a kikerülhetetlen Watchmen volt, ugyanis teljesen hiányoznak
belõle a
|
|
megdöbbentõ, elgondolkodtató, mélyen kritikus
elemek. A League... képregény klasszikus, sodró,
nagyon ötletes kaland(kép)regény — annak mellesleg
kiváló darab —, de nem kísért olvasás
után a fejünkben, és nem alkalmas rá, hogy
az ember a képregényeket gyalázók arcába
vágja, hogy „na, ezt nézd meg, és utána
éretlenezzél, öreg”. Lehet azzal érvelni,
hogy az alapul szolgáló mûvek sem fergeteges társadalomkritkájukkal
tûntek ki, de ha megnézzük Moore másik mostani
vállalkozását, a Tom Strong-ot, mely a harmincas
évek (nekem amúgy nagyon szimpatikus) könnyed pulp-vonulatából
merít, akkor tényleg úgy tûnik, hogy más
vizekre evezett a northamptoni mester (nem mintha számítana
amúgy, dolgozzon csak tovább).
Ajánlott képregény:
League Of Extraordinary Gentlemen Part 1
League Of Extraordinary Gentlemen Part 10
League Of Extraordinary Gentlemen Part 11
League Of Extraordinary Gentlemen Part 12
League Of Extraordinary Gentlemen Part 4
League Of Extraordinary Gentlemen Part 5
League Of Extraordinary Gentlemen Part 6
League Of Extraordinary Gentlemen Part 7
|
